A nevében is ivó istenét tisztelő volt belügyér komor tekintettel, háta mögött összefogott kézfejekkel, lassú léptekkel járta körbe a jelöltet.
- Arisztokrata vér, jellemtelen jellem, kimagasló intelligencia, nevesíthetetlen lelkiismeret. S egy régi, de már letűnt vallásban való feltétlen hit, melynek jellemzőit az egyház oly mélyen titkolja… - halk szavainak reakcióit kutatta a jelölt arcán.
- Kifejtené kérem, hogy mit is takar a népünk nevével aposztrofált Táltos Rend kifejezés? – s az árnyékhatalom egyik URA váró tekintettel állt meg a jelölttől egy méterre, tudatosan zavarva annak belső auráját, majd lassan még húsz centit közelített, élesen figyelve a reakciót.
- Nem bonyolult, de Ön kissé zavarba ejtő viselkedésével már tiporja is ALAPELVEINK egyik fő pontját. – hangzott a halkválasz, de szavaiban már érezhető volt, a fiatal férfi nem igen tűri a belső felkérdezéseket.
A volt miniszter hátrált kissé, majd barátságosabb arcot, s kevésbé hivalkodó testtartást vett fel, hogy jelezze, érdeklődését felkeltette a vele szemben álló.
- Konkrétabb lenne, mik is az ALAPELVEK?
A fiatal férfi elmosolyodott.
- Természetesen… - s a zsebéből tenyérnyi papírt vett elő, melyet átnyújtott a senkik egyik vezetőjének.
Az idős férfi ránézett, s azon a következő szöveg állt:
Miután elolvasta, elkomorodott, s ránézett kérdőn a fiatal férfire: - Az Öné. – hangzott a ki nem mondott kérdésre a válasz….