A törvényszék Őre határozott utasításokkal irányította a férfit, ki be kívánt menni a bíróság épületébe. A fémdetektor minden kísérletnél visított, mire megkérdezte az Őr, hogy mi lehet ennek az oka, bámulva a kupacra, melyet a röntgen berendezés futószalagján felhalmozott.

A negyvenes évei közepén járó férfi az Őr arca felé közelítette a kézfején jól látszó műtéti heget, aki ennek láttán elmosolyodott.

- Mondhatta volna! – próbált erélyes lenni az Őr, de mosolyában kiütköző örömét nem tudta leplezni. Ismerte a férfit, s mikor visszaadta okmányait, csak bólintott, s halkan súgta: - Munkájához erőt kívánunk és a támogatásunk… - harapta el a mondatot, mikor észrevette az ajtón belépő főbíró tekintetét. Itt mindenki mindent tud – gondolta az Őr, azzal az intézmény első embere felé sietett. Senki sem volt már a folyosón…

 Az aktuálisam hatalmat gyakorló, tábornoki tisztséget is viselő belügyér némán meredt az előtte lévő vékony aktára. Szigorúan titkos feliratú borítón kizárólagos jogosultsággal csak az Ő neve szerepelt. Más nem nézhetett ebbe, s jól volt ez így. Biztonsággal kijelenthető, a titok Őrei nem véletlen tették ezt.

Huszonéves volt a régi rendszer fénykorában, mikor a diktatúrában először hallott erről a csoportról. Az önmagukat csak SENKI-ként aposztrofált emberek… A PÁRT is visszalépett, ha egy senki megjelent, s beavatkozott bármibe. Sokáig nem értette, mi ez, kik ezek az emberek. Honnan a hatalmuk, befolyásuk, tekintélyük, tudásuk, tapasztalatuk.

Nézegette az aktát, s felnyitotta a fedelet. Azon egy engedélyről szóló nyilatkozat. A csoportról a nemzetbiztonsági bizottság, zárt ülésen tájékoztatható. Ez volt a lényege. Most a tollat forgatta az alacsony termetű, bajszos figura.

Lassan az aláíráshoz tette annak hegyét, majd elbizonytalanodott. Nyílt az ajtó, s nyugodt léptekkel a pocakos admirális lépett be, megállt, majd meredten nézte a belügyért.

- Hadban állunk…- szólt halkan, s közben bíztató tekintettel nézett az asztalnál ülőre – meg kell ismerniük ellenfeleinknek, hogy mi is a mondás, „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”. Fel kell készítenünk az országunk vezetését rájuk. – mutatott az aktára. – Tudniuk kell, hogy Ők először a hatalmat veszik nagyító alá, ha jönnek, s oldalunkon szállnak harcba.

A miniszter még mindig bizonytalan volt, s halkan szólt:

- Talán hagynunk kellene a többes számot. Talán EGY is elég közülük, hogy megmutassa magát. Ahogy már említésre került… - bizonytalanodott el ismét az aláírni készülő.

- Ez rosszabb, mint ha nukleáris támadást intéznénk ellenségeink ellen. A világhatalmak sem tudják elképzelni, mit szabadítunk el…

- Írja alá Uram. – szólt a halk kérés. – Fogy az idő. Senki már dolgozik.

A belügyér határozott mozdulatsorral firkantotta alá az engedélyt, s csukta arra az akta fedőlapját. Bizonytalansága elmúlt.

Oldal: 9. fejezet - Most
g.A.B. von Bowsky: ECIA - Az őrgrófné URA - © 2008 - 2024 - european-cia.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat