Európa Hotel. Egyszerű szoba, tele izgalommal, a várakozás lassú örömével...
A férfi leste a telefont. Talán lesz üzenet, hívás, valami. Mindegy. Bármi, mely kielégíti intellektuális vágyait. Talán egy olyan NŐ lép az életébe, kiben bízhat. Talán. De ne hamarkodjuk el - gondolta. A gondolkodásmód teljesen más. Az érzelmek tengerén elúszhat a józan ész a szív javára. S a jelenlegi helyzetében ezt nem engedheti meg Önmagának. Nincs esélye egy mellé lőtt érzelmeken alapuló meddő kapcsolatnak. Akkor csak használja az áldozatát.
A sakálok módjára lepusztított tetemre gondolt hirtelen. Rengeteg a negatív tapasztalat a másik nemmel kapcsolatban. De most egy vezetőt várt. Minden bájával és erényével felvértezve az elmúlt három hónapnyi ismeretségből.
Lehet, hogy nem csalják meg az érzése, s minden a legnagyobb rendben lesz...
- Objektumnál/ - jött az SMS.
Mint egy filmben - gondolta a senkiként ismert férfi, kit belső erényei tartottak életben a kritikus időben, míg a kiválasztása történt.
Kiválasztása az örökösök közül, hiszen a törvény még mindíg életben volt országában: az arisztokrata cím használata TILOS!
Csak mosolygott ezen magában, hiszen világ életében senki volt, s ha valakivé akarták tenni, Ő menekült a felelősség elől. S az elmúlt tíz év egy röpke gondolattá zsugorodott elmélyében, melyre már mosolyogva emlékezett...
- Talán meg sem történt, talán álom volt minden, halucináció - elmélkedett, miközben megindult a bejárati ajtó felé, hogy a NŐt beengedje.