Ujjbegyei lüktetni kezdtek, ahogy gyengéden hozzáért a férfi. Volt már ebben a Hotelben, de most nem ez járt az eszében. Mindent elfelejtett, csak arra tudott koncentrálni, hogy beleadjon minden tőle telhetőt ebbe a találkozásba, mit addigi élettapasztalata engedett csacska elméjének. Úgy érezte magát, mint késő tinédzser korában. Félt az érzéstől, hisz most több, mint száz ember és annak családjainak sorsa fügött a döntéseitől, mik nagy nyomás alá helyezték a hétköznapokban. A televízió, médiumok érdeklődése a szervezet iránt, mit kordinált, meg a város első emberének vágya...
Elhessentette gondolatait. Rendbe kell tennie ezt a helyzetet. Tiszta vizet kell öntenie a pohárba, ha jobban tetszik. Nem történhet meg az vele, hogy mindent veszni hagyjon kamaszos kirohanása miatt. Sokat tett ezért, hogy itt tart, ahol tart. Legszívesebben veszekedett volna önmagával és a férfivel is, kihez most csak úgy, meggondolatlanul rohant, gyermekeit édesanyjára hagyva egy hirtelen ötlettől vezérelve.
Az érintés felkorbácsolta. De nem szabad elgyengülnie. Érezte, hogy forróság önti el testét az érintéssel, s hirtelen elrántotta kezét...
- Vettem cigarettát! - mondta kimérten a NŐ - ahhogy kérted...
Elharapta a mondatot, mert a férfi szemébe nézve, érintés nélkül is forróság öntötte el. Eszébe jutottak a szavak, melyeket a telefonon keresztül a fülébe súgott, s már akkor tudta: nem ellenkezik, ha arra kerül a sor...