A senkik tanácsa halk morajának rezdülése is megszűnt, mikor a SOROS vezető belépett vaskos jegyzetével a kezében, melyet a pulpitusra dobott.
A jelölt némán állt a hallgatóság előtt, méregetve az üres tekinteteket.
Itt senkit sem érdekelt, ki volt Ő, vagy Mi szeretne lenni, vagy AKAR? Hiszen ez a kérdés, hogy ki lesz? Ha valaki AKAR lenni, akkor innen távozni fog, s most a több száz szempár érzések nélkül, kiüresedve méregette…
A mindig változó helyszín miatt a jelölt pontosan tudta, hogy hol van. Nem titkolták előtte, s a témát sem. Kérdések tömkelege záporozhat felé a több száz fős hallgatóságból, s ha nem jól válaszol, újabb esélyt kaphat egy következő kérdéssel, vagy nem. Ki tudja? Lehet egy napig is itt lesznek. Vagy pár perc alatt eldől a sorsa.
- Ki Ön? Isten? – hangzott az első kérdés.
A jelölt mögött asztal, székekkel, víz, némi harapnivaló. A kérdésre még nem válaszolva megfordult, s az asztalhoz lépett. A hatalmas terem ajtaja felé, háttal a tömegnek ült le a székre. Egyértelműen jelezve azzal, hogy az ajtót szemben nézte, bármikor úgy dönthet, távozik innen, ha nem megfelelő a hely és a társaság számára.
A SOROS elnök és a hallgatóság döbbenten bámult a jelöltre. Ilyen még soha nem fordult elő, mióta tagjelölteket világítottak át…