A nemzetbiztonsági bizottság zárt ülése most külön teremben zajlott a törvényhozás házának egy Titkos szegletében.
Megfeszített idegrendszerrel hallgatta a sok döntéshozó a belügyér kimért szavait.
- Teljes gondolatszabadsággal rendelkező, kimért, alacsony érzelmi szintre programozott, demoralizáló… - tartott kis szünetet, mivel számára is negatívan csengtek a jelzők – hatású manipulátorok…
- Ez képtelenség – szólalt meg az elnök. – nem alakulhat ki olyan helyzet, hogy ezeket az embereket bevessük, nincs erkölcsi alapunk erre…
- Háború készül, s határaink revíziója is nemzetközi porondon. Célkeresztben vagyunk ismét, nem hibázhatunk, nem tehetjük meg, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogy anyaországunk összébb zsugorítsák…
- Egyetértek, ki kell terjesztenünk szárnyainkat, a pillangónak fel kell szállnia… - szült az admirális asszony, - s ha felszállt, meg kell mutatnia erejét szárnycsapásainak.
A belügyér elismerően nézett a tábornokasszonyra. Az elnök bólintott. Az elhangzott érvek mentén hazáját kell szem előtt tartani.
- Mi a teendő miniszter Úr? – kérdezte.
- A beleegyező nyilatkozatok aláírását követően teljes egyetértés esetén behívjuk azt a pár embert, kik a záradékban szerepelnek.
- Itt csak egy számot látok – jött az elégedetlenkedő hang az asztaltól – és annyit, hogy az országot fenyegető rendkívüli veszély esetén nyitható akták, „rejtett SENKI gárda”… Elárulná miniszter Úr, hogy mit írunk alá ezzel?
- A megelőző csapás Parancsát Államtitkár Úr, A Megelőző csapásét! – szólt határozottan az Admirális Asszony.
Másnap reggel a kontinens különböző pontjain pár EMBER fejében a beépített mikrochipet a titkos frekvencián aktiválták, s egy hang, azonos időben, az anyaország időzónája szerint reggel hat órakor elmondta a következő szöveget az érintettek fejében, mit más nem hallhatott: -Vonuljanak a vészhelyzeti protokollban megjelölt helyszínre a kért időben…